INTERMEZZO

2008 október 6. | Szerző: Nagyiv |

 ….Szia Mindenkinek!

Úgy tűnik a hetek elteltével- végérvényesen bele kell törődjek, hogy Cseperedő Csemeténk idő-és energiaráfordításigénye ( a természetszerűleg ösztönösen megnyilvánuló szeretetdepó-készlet kimerítésére tet kísérleteket most nem is számítva)….megváltoztatja, sőt folyamatosan átírja a nyár végére stabillá vált életformánkat…

Az így kialakult új helyzettel nehezen, de szükségszerűen próbálok megbarátkozni…ám ez elég nehéz egy olyan nehezen változni tudó valakinek- , mint én is vagyok.

A legtöbb ismerősőm ilyenkorra már (13 hónap) rég bölcsiztette a Kicsijét…ezért Nekik hiába is próbálnám ecsetelni ezt a “semmire sincs időm csak a Babára- és hopp elszaladt egy újabb nap” helyzetet…és így nemlétező tapasztalataikból sem tudok okulni….

Az amúgy sem túl széles baráti kör is elkopott- és a szűk Családot beleértve Magamra maradtam a Kisbabánkkal- és a gyereknevelés összes megválaszolatlan kérdésével.

Ezért Szonjával most már rendszeresen járunk babatornára- és úszásra, mert szerintem nagyon fontos, hogy találkozhason más kisgyerekekkel, és a nagyszülői  látogatásokat kiegészítve ezáltal esetlegesen könnyebb legyen a szocializációja.

…………………………………………………………………………………………………………..

A sulira is nehéz összpontosítanom, de bízom benne, hogy valahogy kibírom még ezt a pár hónapot…csak az bosszant, hogy én, aki mindig maxot akarok nyújtani, most be kell érjem a “hozzá tudjak szólni a témához” státussal..

……………………………………………………………………………………………………………..

Dédimama aranyos, de egyre feledékenyebb, és még az eddiginél is több odafigyelést, gondoskodást igényel. Ez megintcsak rengeteg idő és energia….

………………………………………………………………………………………………………………

Összegezve: kicsit soknak érzem a megoldandó feladatot:)…

Már régen nem jut annyi idő sem magamra, mint nyáron….

És bár tudom, hogy, ha akarom- csak én vagyok képes megoldani ezeket a dolgokat…most erőt kell gyűjtenem az akaráshoz.

……………………………………………………………………………………………………………….

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot- tapasztalat hiányában eszembe sem jutott, hogy esetleg majd valaki olyan is elolvashatja, akivel majd egy évtizede nem beszéltem.

És nem örülök neki, hogy olvassa. (nem Rólad van szó, Nóri!!!)

De ha már olvassa- nem szívesen osztok meg Vele semmit. Se a jó, legfőképp pedig a rossz dolgokat nem.

…………………………………………………………………………………………………………….

…….Nagy nagy elhatározás és kényelmességnek tűnő időnyerés miatt az elmúlt hónapban nem főzőcskéztem magamnak külön, és a CH bevitel kontrollálása sem állt napjaim középpontjában. Ez nem azt jelenti, hogy egész nap sütit ettem, csak azt, hogy pl. a zsömle, vagy a tk. kenyér nem maradt ki az életemből. Ja: és a burgonya, meg a rizs sem…

Ennek eredményeként a mérleg most (nagyon együttérzően) 59,9 kg-ot mutat.

Túl sok.

………………………………………………………………………………………………………………..

MOST MINDEN EGY KICSIT TÚL SOK.