“Most élsz…Most vigyázz, hogy jól csináld…”

2008 augusztus 11. | Szerző: Nagyiv |

 Nagyiván ma 55,2 kg- és felettébb magasról les….a

Kutya rosszul vagyok. Épp most látogatott meg Róka koma…

Tegnapi kajcsim:

Hajnalban: 2 dl Calciumos pezsgőtabletta

                  1 dl Fluimucil

                   1 Coldrex hot rem ital

Reggel: 4 ek tk. Nestlé F. csokis gabonapehely+ 1 dl tej

            0,5 dl Nesquik kakaó

            1 tbl. Augmentin

Tízórai: 1 XXL túró rudi

             6 dl Hohes- C reggeli juice

              1 folsav tbl.

Ebéd: Gyümölcsleves édesítővel

           Gombás pulykapaprikás kagylótésztával

           1/2 Somlói galuska

            1 Centrum multivitamin tbl.

Uzsonna: kb. 20 dkg kürtős kalács

Vacsora: 1 sonkás- erőspaprikás zsömle

               2,5 dl Nesquik kakaó

               1 tbl. Augmentin

  21:00: 2 tbl SEDATIF PC

23:00: 1 marék sósperec

23:30: 2,5 dl tej

+

3 KV

0,5 l szm. ásványvíz

(összesen 1 l Hohes-C)

                                                                                                               

 

 

A szervezetem jelezte, hogy EDDIG ÍGY- ÉS NE TOVÁBB!

Nagyiván elgondolkozott….Őszintén szólva kicsit meg is ijedt….Igen: megrémült attól, hogy viszonylag zsenge kora (29,9 év) ellenére valami komoly baja lehet…

Kivételesen nem pszichésen:)

Bár elkalandozott affelé a magyarázat felé is, miszerint ezzel a betegséggel próbál kibújni (átmenetileg) szinte mindennemű kötelezettsége alól…

Pedig tudja, hogy nem…Csupán azért vonzotta be, MERT NEM FIGYELT ELÉGGÉ MAGÁRA, ÉS A SZERVEZETE EKÉPP PRÓBÁLTA JELEZNI, HOGY HOSSZÚ TÁVRA MÁR NEM ELEGENDŐEK AZ ERŐTARTALÉKAI- ILYEN ÉLETVITEL MELLLETT….

Miért is aggódtam folyton olyan dolgokon, amik pillanatnyilag a magukl stagnálásában, még ha negatívan is, de tartották a környezeti homeosztázist?!

Miért is úgy vagyok összegyúrva, hogy folyton aggodalmaskodnom kell valami miatt?!

Hiszen mi is a fontos?!

A KISLÁNYOM, ÉS A FÉRJEM. CSAK ŐK SZÁMÍTANAK. MÁR CSAK MIATTUK IS MIELŐBB MEG KELL GYÓGYULNOM….

Most már hamarosan a kezembe lesz a jogsim is, amiért annyit küzdöttem- mint még talán soha semmiért az életben….Rengeteg idő, és közel 400.000 Ft az összegzés eredménye. DE SZÜKSÉGEM VAN RÁ!

És amit elhatározok- azt véghez is viszem- úgy látszik mindegy, milyen áron…Nem, nem sikerült igazán kihevernem a 16-ai meghúzást…pedig nem kellett volna annyira mellre szívnom.

DE MIT TEGYEK, AMIKOR KÉPTELEN VAGYOK- ÉS MOST ÚGY ÉRZEM- SOHA NEM IS LESZEK KÉPES- ELVISELNI AZ IGAZSÁGTALANSÁGOT?

Nem buta dolgokért küzdök, azt hiszem. Csak az a baj, hogy sokszor piszkosul nehezen megvalósítható dolgokat szeretnék elérni…

Kiteljesedni. Önmagamat megvalósítani…Enélkül (Családom ellenére is) enyhén szólva céltalan lenne az életem.

Még képezni szeretném magam.

Nyelvvizsgákat letenni.

Az első adandó alkalommal elkezdeni az orvosit.

Eljutni Svájcba és Prágába.

Harmóniában, kiegyensúlyozott, egészséges, boldog GYERMEK/EKEKET FELNEVELNI.

Élni.

Segíteni a rászorulóknak a lehetőségeimhez mérten.

Tanítani, példát mutatni.

Publikálni, tanulmányokat készíteni…

************************************************

MINDIG ARRA VÁRTAM, HOGY EGYSZER MAJD JÖN EGY I.G.A.Z.I. barátnő, megfogja a kezem- és elvonatkoztat önnön magamtól…Volt egy időszak: mikor minden reggel úgy keltem fel, hogy “majd holnap”…holnap talán megismerek valakit- aki megért- és a barátnőm lesz. Olyan igazi, szívbéli- feltétel nélkül elfogadós- titoksúgós belevaló, nálam sokkalta “lazább” csajszi.

HÁT NINCS HOLNAP- ÉS NEM IS LESZ SOHA.

Felnőttem, és már nem tudok a Családomon kívül őszintén megbízni senkiben. Talán elmúlt a befogadási időszak- talán öregszem, és kicsit gyepesedek befelé…Ki tudja?!

Túl sokszor ámítottam magam a barátság illúziójába- miközben csak kihasználtak…

Érdekes: ha meg kellett oldani valamit, vagy a kidolgozott (maximalistán precíz) tételsorom kellett, vagy egyszerűen csak egy balek tanúnak a lap aljára (“Ne tanúskodj, tovább élsz”)- AKKOR MINDIG MEGTALÁLTAK.  És akkor még nem láttam át, hogy az egész nem a személyem miatt, hanem érdekből van…

Most már igen. Emiatt talán egy kicsit szkeptikus is vagyok- de NEM IS AKAROK MÁSMILYEN LENNI.

Változatlanul szívesen és erőmhöz mérten segítek annak, aki kéri.

Nem vagyok irigy, nem vagyok rosszindulatú, nem vagyok beképzelt….

De most nekem is segítségre lenne szükségem. Férjem ölelésén és Kislányunk mosolyán keresztül minden más JELENTÉKTELENNEK TŰNIK.

TELE VAGYOK TERVEKKEL, DE MÉG ERŐT KELL GYŰJTENEM A MEGVALÓSÍTÁSUKHOZ…

Ezért- piszkosul önző módon- makacsul kapaszkodom abba a láthatatlan kézbe, amely a szereteten keresztül MINDENT MEGAD- és feltétel nélkül elfogad….

Ha majd visszanézem életem moziját, azt hiszem- ebben az időszakban csak egy pár lábnyom fog látszódni majd a tengerparton….Ő most a karjába vett- és visz egy darabon…

CSAK AMÍG ÚJRA MEGTANULOK JÁRNI!

Ámen.