ICE REAL…

2008 július 29. | Szerző: Nagyiv |

 

ICE REAL/JÉGJELEN

 

A hideg valóságban fogom kezed,

Tekinteted a végtelenbe vész,

Már nem hiszel semmiben,

Hisz rég csak Magadnak élsz.

 

Komoly gondolatok ölelnek át,

S bár nem mutatod, de félsz,

Mert nem hiszel semmiben,

Már rég csak Magadnak élsz.

 

A ki nem mondott szavak súlya,

S a megölt édes tervek,

Léted hamis hiábavalósága

Megsebezte lelked.

 

Az elmúlt boldog évek,

A megtett sok kis lépés

Céltalan idő lett,

Megsebezte szíved.

 

A hideg valóságban fogom kezed,

Tekinteted a végtelenbe vész,

Komoly gondolatok ölelnek át,

S bár nem mutatod, de félsz.

 

Rám nézel, átkarolsz,

Ám ajkaid némák.

Lassan kisüt a Nap,

De szíved még fáj.

 

A hideg valóságban fogom kezed,

Pillantásunk egybefonódik

Újra szeretnél hinni valamit,

S bár nem mutatod, de remegsz.

 

Rád nézek, ölellek,

Szavakat suttogok,

Hogy azt láthassam végre:

Felhőtlen boldog vagy.

 

Nem ígérsz, nem bíztatsz,

Épp csak elmosolyodsz.

Hiszel valamiben,

Amit csak Te tudsz.

 

A hideg valóságban fogod kezem,

Tekintetünk a végtelenbe vész,

Már csak Egymásban hiszünk,

Hisz Életünk a Miénk.